Néhány évvel ezelőtt a bérelt lakásunk nappalijában ülve elgondolkodtam, mi vezetett ehhez a pillanathoz. Hogyan képzeltem el az életem korábban, hol fogok tartani ennyi idősen. Hogyan, hol fogok élni, mivel töltöm majd a napjaimat, és a többi hasonló kérdés. Körbenéztem a szobában, és azt mondtam magamnak: elég volt. Ez nem én vagyok. Nem vágytam radikális változásra, és tudtam, hogy egyik pillanatról a másikra nem találom magam egy másik életben, de apró lépésekkel elérhető, amit szeretnék.
Gyerekként az egyik kedvenc elfoglaltságom a nyári szünet végén az a délután volt, amikor kivettük a postaládából az új IKEA-magazint, és a színes, nyomdafestékszagú lapokról visszamosolygott egy-egy család a tágas, hangulatos otthonában pihenve. Egy merő giccs, mégis imádtam nézni az új bútorokat, a szobák hangulatát, színeket, dekorációt, a részleteket. Egy nap én is így élek majd. (Később megtudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki szertartásosan végiglapozta minden év augusztusában a magazint. Ez megnyugtató, akkor nincs ebben semmi furcsa.
A kényelmetlen kanapén ülve, végigpásztázva a lakáson, aminek egy részlete sem tükrözte azt, aki vagyok, a lehető legtávolabb éreztem magam ettől a vágytól. Mit tehetnék, hogy közelebb kerüljek hozzá, és mire várok, mi tart vissza… Pár nappal később a vőlegényem mutatott egy ábrát, ami az élet nyolc területét ábrázolja, melyen bejelölhetjük, milyennek értékeljük az adott területet, hol és miben fejlődhetnénk. Úgy döntöttünk, hogy a covid első, megterhelő éve után szükségünk van a közvetlen környezetünk átalakítására, még ha nem is a saját lakásunkban élünk. Lépésről-lépésre látványos, kézzel fogható változást érhetünk el, ami életünk más területeire is hatással lesz. Ez volt a zöld jelzés. Beindult a gépezet, és ha néha még ma is döcögősen, rövidebb-hosszabb megállókkal, de elindult egy folyamat, faltam az inspiráló képeket, oldalakat, blogokat, mindent, ami azt az érzést táplálta bennem, amit gyerekként éreztem az augusztusi délutánon.
A fejlődést, változást szerettem volna dokumentálni, később pedig úgy gondoltam, az aktuális tapasztalatokat, ötleteket megosztanám másokkal. Az in a classic way – mivel főként a klasszikus stílus, némi modern csavarral áll hozzám a legközelebb – egy kreatív felület, az aktuális otthonunk, az öltözködésem, életmódom, az ízlésem és stílusom fejlődésének egyfajta naplója. Egy hely, ahol arról írok, ami éppen érdekel vagy inspirál.
Remélem, ahogy nekem, úgy számodra is útmutatóként szolgálhat ez a platform az esztétikusabb mindennapok és a bátrabb önkifejezés irányába.
Örülök, hogy velem tartasz!
Lilla
