Mindig vonzódtam az olyan dolgokhoz, amiből csak egy létezik. Egy ruha, ami nem jön szembe az utcán vagy egy tárgy, amiből nincs több a világon. Egyszeri, különleges dolgok, valódi kincsek, melyek értékét az adja, hogy nincs még egy belőlük.
Úgy gondolom, az otthonunk szerencsés esetben a személyiségünk kiterjesztése, egy hely, amely minket tükröz, az a környezet, melyet magunkra formálhatunk. Mivel egyedileg tervezett bútorokat, pláne egyedileg tervezett otthont nem mindenki engedhet meg magának, a dekoráció segítségével szabhatjuk igazán személyre a közvetlen környezetünk. Bármilyen otthonosan is rendezzük be bútorokkal a szobákat, az üresen hagyott falaktól élettelen marad a tér. Ezért számomra az egyik legfontosabb dekoráció a képek.
Amikor a férjem megmutatta az egyik felmenője által készített, közel 100 éves fotókat, tudtam, hogy a kedvenceinket szeretném viszontlátni az otthonunkban. Egy árnyas fasor, a padokon pihenő emberekkel, ami Balatonföldvárra emlékeztet minket; budapesti utcakép egy várakozó férfival és a villamoshoz siető nővel, háttérben a Parlamenttel; vagy egy rögtönzött piknik az autó mellett. Mintha filmekből kiragadott jelenetek lennének, keretbe zárt történetek, melyek mesélnek. Nemcsak arról, amit ábrázolnak, hanem rólunk is, hiszen az ízlésünket tükrözik. A segítségükkel szavak nélkül elmondhatjuk, kik vagyunk. Ez a személyes dekoráció ereje.
Természetesen nem kell, hogy az otthonukban minden tárgy, minden kép egyedi és megismételhetetlen legyen. Pláne családi örökség. Én tinédzserkorom óta imádom Monet festményeit, és nem valószínű, – de adja az ég, hogy így legyen – hogy egy eredeti lóg majd valamelyik szobánkban. Viszont miért ne tehetnék ki egy reprot, amit szeretek, ezért szívesen látom nap mint nap. Vagy olyan posztereket, amiket bárki megvásárolhat, ezért ezer otthonban lehet még a falon. A lényeg, hogy a tömeggyártott kiegészítőket egyedi, személyes tárgyakkal vegyítem, az így kapott kombináció pedig valóban minket tükröz.
A fotókon és a posztereken kívül persze mi magunk is alkothatunk valamit, ami keretbe kívánkozik. A világhírű művészek eredeti alkotásai helyett pedig kevésbé ismert, ugyanakkor tehetséges művészek képeit is választhatjuk. Sokan családi fotókkal dekorálják otthonukat, ami a legegyszerűbb és legkedvesebb módja, hogy személyessé tegyük a környezetünk. Én a családi fotókat a lakás kevésbé hangsúlyos részein szeretem elhelyezni, hiszen ez elsősorban nekünk szól, nem a vendégeknek. Ha valaki viszont az előszobába, az étkezőbe vagy a nappali fókuszpontjába tenné őket, tegye bátran.
A falakon kívül a különböző bútorokon, polcokon elhelyezett képekkel is dekorálhatunk, ahogy a nappalin, hálószobákon vagy a folyosón kívül egyéb helyiségekbe is tehetünk képeket. A fürdőszoba vagy a konyha nem az elsődleges hely erre, viszont a megfelelő képekkel növelhetjük az otthonosság érzését.
Tipp: Hogy hova kerüljön egy kép vagy képegyüttes egy üres falfelületen, elsősorban a belmagasságtól és a képhez közeli bútor vagy bútorok magasságától függ. Ha viszont nincs bútor a közelben – például két ajtó között a folyosón – a padlótól a kép vagy képcsoport közepéig számított kb. 145 cm-es távolság az ideális, mivel ez az átlagos szemmagasság, ahol kényelmes észrevennünk őket.
A képet a keret teszi teljessé, melynek anyaga, színe, vastagsága és formája befolyásolja, milyennek látjuk a benne lévő alkotást. A keret kiválasztásakor én magammal viszem a képet, és hozzápróbálom a különböző keretekhez, hogy lássam, melyikben érvényesül leginkább. Virtuálisan pedig bármilyen dokumentum- vagy képszerkesztő programban összenézhetem a képet a keretekkel. Ez persze már kevésbé pontos, mint a helyszíni próba, de segíthet. Az egyszerűbb színű vagy anyagú kereteken túl a különlegesebb, inkább elegáns változatokat is szeretem, ahogyan a paszpartu vastagságával vagy akár színével is lehet játszani. Kifejezetten kedvelem például a kisméretű képeket eggyel nagyobb méretű keretben, ahol a kép nem ér ki a paszpartuig, ezzel többdimenziós hatást keltve vagy akár a többrétegű paszpartut.
Ahogyan változik az életünk, és ezzel együtt folyamatosan változik, alakul a környezetünk, úgy a képek helye sem állandó számomra. Van, hogy szezonálisan felcserélek néhányat és van, amin eddig nem változtattam. Ezt szeretem a dekorálásban. Egyszerűbb változtatni, mint a bútorokat variálva átrendezni a teret, mégis könnyen felfrissíthetem az apró dolgokkal az összképet.
A számunkra kedves képek pedig otthonunk bármely pontján mesélni fognak majd nekünk és rólunk.
