Van, aki azt tanácsolja, ne beszéljünk az álmainkról, vágyainkról, mert azzal kiadjuk őket, esetleg nem várt reakciókkal találkozunk, megváltozik a viszonyunk a vágyott céllal kapcsolatban és hasonló dolgok. Én sem szeretek nyitott könyv lenni mások előtt, hiszen van, ami valóban csak rám tartozik, ugyanakkor bizonyos vágyakkal kapcsolatban nem érzem bajnak, ha megbeszéljük, felfedjük mások előtt, akár egy arra érdemes személynek vagy egy blogbejegyzésben említve, amit bárki elolvashat. Az egyik ilyen vágyam – sokakkal egyetemben – egy saját ház, amely szerintem az elsők között szerepel a legtöbbünk vágyainak listáján. Az indokok már persze különböznek, hogy ez kinek miért fontos, számomra viszont nem kérdés, hogy szükségem van egy helyre, amit a magaménak, magunkénak tudhatok, amit az otthonunknak nevezhetünk. Szívesen utazom és ismerek meg új dolgokat, viszont az otthonunk az egyetlen hely, ahol valóban kialakíthatunk egy olyan környezetet, ami bennünket szolgál. Ahol feltöltődhetünk, pihenhetünk, ahol biztonságban vagyunk és – ami számomra különösen fontos – kiélhetjük kreativitásunkat. Az otthonunk úgy gondolom, jó esetben a személyiségünk kiterjesztése, egy hely, amely minket tükröz, ezért jól érezzük benne magunkat. Lakni valahol egy szükséglet, az otthon viszont egy érzés.
Mielőtt túl szentimentális lennék (de hiszen a vágyamról van szó, hogy ne lennék az), és Paolo Coelho-imitátornak képzelném magam a saját otthonról szőtt ábrándozások megfogalmazása közben, visszakanyarodok oda, amelyet a blog születése kapcsán említettem. Bár bérelt lakásban élünk, ezért a költözés gondolata mindig velünk van, néhány év elteltével elértünk egy pontot, amikor úgy éreztük, megérdemeljük, hogy egy kicsit magunkra szabjuk a közvetlen környezetünk. Ez persze nem lehetséges olyan mértékben, ahogy szeretnénk, hiszen a burkolatok cseréje vagy szerkezeti változtatás ebben az esetben esélytelen és egyben felesleges, illetve összességében nem is egy mostanihoz hasonló helyen képzeljük el az életünk. Viszont az már egy reális igény, hogy bárhol lakjunk, legyen egy kényelmes ágyunk, és ne egy kihúzható kanapén aludjunk nap mint nap.
Az, hogy szükséges vagy érdemes-e saját bútorokat vásárolnunk egy bérelt lakásba, számtalan tényezőtől függ, ezért ezt nem is magyaráznám. Az viszont biztos, hogy más szempontok szerint kell választanunk bútorokat egy saját vagy egy bérelt lakásba. Én a könnyű, egyszerűbb, többfunkciós bútorokra szavaztam, amelyek azért valamennyire közelebb állnak a mi ízlésünkhöz, de legalábbis ki tudnak minket szolgálni egy következő helyen vagy a saját házunkban is kezdetben. Kétségkívül a többfunkciós volt az egyik kulcsszó, mivel nem tudom, hogy a következő lakhelyünkön melyik helyiségben pontosan melyik bútort tudjuk majd használni. A franciaágy és a kanapé kivételek, hiszen ezeket nyilván nem használnánk másként, a tárolóbútorok közül viszont lehet olyanokat találni, ami arra szolgál, amire éppen kell, főleg, ha variálhatók, áthelyezhetők a belső elemek, polcok, így igény szerint alakíthatók.
Alapvetően nem szeretem a fehér bútorokat, de egy biztonságos választás, ami egy kisebb térben kellemesebb, mint egy sötét bútor. A fehér könyvespolcokat a nappaliban például fekete keretes ajtókkal dobtuk fel, mivel a fekete megjelenik a lakásban máshol is, ezen kívül pedig a nyír vagy a sötétebb dió árnyalatot kedveljük, így ebben gondolkodtam. A Billy könyvespolcunk méltán népszerű, ami nem egy szép bútor, de valóban többfunkciós, ezért a nappalin kívül a gardrób mellett is használok egyet a kiegészítőknek, sminkeknek, egyebeknek. Komolyabb szándékkal rendelkező, külföldi lakásszépítők beépített könyvespolcok alapjaként is használják, keretbe helyezik, esetleg le is festik, úgyhogy egy tuningolható alapbútor, abszolút megfizethető áron.
A kisebb bútorokat könnyebb áthelyezni, variálni, mint például az a H&M komód, ami most kávépultként funkcionál a nappali sarkában, közel az étkezőhöz. Kis helyet foglaló, mutatós darab, amit később más helyiségben is hasznosíthatok majd. Az előszobai vitrines tárolónk sem biztos, hogy örök életére előszobai tároló marad, ahogyan a tálalószekrényünk is szépen mutathat majd egy dolgozószobában. A zöld foteleink, amik egy kis színt és életet visznek a nappaliba pedig egy fésülködőasztalnál és/vagy íróasztalnál is megállják majd a helyüket. A rögtönzött home office-sarokban már most is szívesen használom az egyiket.
A bútorokon kívül természetesen a saját tárgyaink, a képek és egyéb dekorációs elemek még többet segíthetnek, hogy otthonosabbá tegyük az aktuális lakhelyünk, és valamennyire viszont lássuk, megtaláljuk magunkat egy helyen, még ha az nem is a miénk. Erősítve a vágyunk és egyben gyakorolva, hogy mire elérjük, magabiztosan fogjunk hozzá saját otthonunk megteremtéséhez.
