Azt hiszem lassan nevezhetjük hagyománynak, hogy az adventi időszakot megelőző hétvégén kocsiba ülünk, hogy felkeressük a közeli virágárusokat, majd egy tucat többféle fenyőággal hazatérünk, és kezdődhet az alkotás. A lakás fenyőillatban úszik, az étkezőben pedig anyukámmal szorgosan tekerjük az ágakat az adventi koszorúalapra, készül az ajtódísz vagy apróbb dekoráció a gyertyatartókra, képkeretre, a maradék ágakat pedig vázákba teszem, és elhelyezem az asztalon vagy az előszobában, mint természetes dekorációt. Számomra ez a karácsonyi szezon kezdete. Pár nappal később előveszem a karácsonyi díszeket, rendet teszek, és kitalálom, mit hova helyezzek. Ahogyan a környezetem átalakul, és a megszokott szobából karácsonyi szoba válik, úgy hangolódom az ünnepre lélekben is.
Az ünnepek alatt nálunk kétségkívül a nappali az otthon lelke, itt pihenünk vagy fogadjuk a vendégeket, ráadásul ez az a szoba, amit a leginkább sikerült a saját ízlésünk és igényeink szerint kialakítanunk, ezért szívesen dekorálom. A szobában a főszerepet ilyenkor a karácsonyfa kapja, amit szeretek december elején vagy közepén feldíszíteni. Eddig egy pici műfenyőnk volt, majd a szüleim korábbi fenyőfáját díszítettük, de idén – mivel ez az első karácsonyunk házaspárként – úgy döntöttem, megérdemlünk egy saját fenyőfát, amit a következő évek során feldíszíthetünk majd. Mivel nagyobb, mint a korábbi karácsonyfánk, jól mutatnának rajta nagyobb méretű díszek, de egyelőre a meglévőket használtam, tehát több kisebb díszt. Az arany szín visszatérő eleme a karácsonyi dekorációnknak, ezért a karácsonyfán is ez a szín dominál, barnával és gyöngyházzal kiegészítve. Tavaly bordó masnik kerültek a fára, idén viszont vékony bársonyszalagokból készített masnikat tettem fel, hogy megtörjem a gömbdíszek egyeduralmát. Sajnos nem találtam olyan csúcsdíszt, amilyet elképzeltem, ezért egy vastagabb szalagokból kötött masni került a fa tetejére „azzal dolgozunk, amink van” megoldásként. A karácsonyi dekoráció, beleértve, hogy hogyan díszítjük fel a fát teljesen szubjektív, viszont ha elegánsabb, egységes hatást szeretnénk, érdemes a szoba meglévő adottságaihoz – színek és stílus – igazítani a dekorációt. A galériafalon szintén masnikat használtam dekorelemként, a komódra pedig gyertyák és az elmaradhatatlan házikó mécsestartók kerültek. A márványasztal idén bárasztalként funkcionál majd, a kanapén pedig a szokásos bársonypárnák várják, hogy közéjük huppanjunk a szaloncukor- vagy bejglitúladagolás miatti kóma következtében.
A karácsonyi asztalunkat és az étkezőt egy külön blogposztban már bemutattam, ezért itt nem részletezném. Ha érdekel, a linkre kattintva elérhető.
Az előszoba a lakás legsötétebb része, ahol még konnektor sincs, ezért a mennyezeti világítás az egyetlen fényforrás, amíg nem találok egy igényes, led-es lámpát a szekrényre. A hangulat miatt ezért ilyenkor szeretek gyertyát elhelyezni a vitrines tárolón – főképp, ha illatgyertya – így a lakásba belépve rögtön kellemes illat fogad, a fali gyertyatartó pedig egy bónusz fényforrás. A megmaradt fenyőágakból egy vázányit elhelyeztem a szekrényen, ahogyan a hálószobába is került néhány ág.
A hálószoba sajnos a szocializmus mérnöki igényességének tökéletes példája, tehát egy átlagos méretű franciaágy kitölti (minden irányba), ezért a dekorációt itt nem szoktam túlzásba vinni. A sötétzöld, bársony ágykeret önmagában is kellemes, télies hangulatú, a nyári, légiesebb függönyt pedig erre a vastag sötétítőfüggönyre cseréltem, ami még hőszigetelésnek is szuper. Az éjjeliszekrényen nem változtattam, kivéve a szezonális fenyőágakat.
Remélem tetszett a bejegyzés, ha kérdésed, megjegyzésed volna, szívesen várom kommentben.
Boldog, áldott karácsonyt kívánok mindenkinek!
